csábul
csábul tárgyatlan ige -t, -jon (irodalmi nyelvben, régies)
Hajlik a csábításra; vmely csábításnak enged, eltántorodik vkitől, vmitől. Boldizsár gróf ösztönzéséből csábultak-e e bűnös merényre? (Kemény Zsigmond) || a. (bizalmas, tréfás) <Látszólagos ellenállás után> enged az erkölcsi szempontból nem is igen kifogásolható v. a könnyen menthető csábításnak. Ilyen meghívásra könnyen csábul az ember.
Igekötős igék: átcsábul; becsábul; elcsábul; kicsábul; rácsábul; visszacsábul.
csábulás; csábuló; csábult.
