csahol
csahol ige -t, -jon (hangutánzó)
1. tárgyatlan <Kutya> éles hangon, szaggatottan ugat. Nézz ki, miért csahol a kutya! Egy két irígy kuvasz csahol. (Csokonai Vitéz Mihály) Koldus, rossz álmú zsellér ébred, Lompos, bús kutya csahol. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben) Félénk eb a sors, csak csahol; A bátraktól szalad. (Petőfi Sándor)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, durva) <Ember> rosszindulatúan jártatja a száját. Hadd csaholjanak az irigyek, nem gondolok velük. Addig drótozok, míg csak össze nem drótozok száz forintot. Akkor aztán a szülőid nem vicsorognak ellenem, se a rokonságod nem csahol. (Gárdonyi Géza)
3. tárgyas (régies, irodalmi nyelvben) Csihol. Ötször csaholt tüzet egymás után, s nem bírta meggyújtani pipáját. (Eötvös József)
csaholgat; csaholó.
