csakúgy
csakúgy [k-ú] határozószó, mutató
1. Az ismert, a szóban forgó v. a mellékmondatban közelebbről megjelölt móddal egyezően v. ahhoz nagyon hasonlóan; éppen úgy, ugyanúgy. Csakúgy csinálom én is, mint más, mégse jó. A bicikli … csakúgy gyűlöli a dombot, akár a ló. A ciklis [= kerékpáros] végre leszáll a kerekéről, és úgy tolja föl a dombra. (Gárdonyi Géza) [A kunyhóban] csakúgy elvan …, mint a király a maga a várában. (Tömörkény István)
2. <A mint kötőszóval együtt, felsorolásban az utolsó tag(pár) előtt, azzal a jelentéssel, hogy a mondottak minden tagra korlátozás nélkül egyaránt érvényesek.> A találkozón mindnyájan megjelentek: az igazgató és a tanárok csakúgy, mint a volt tanulók. Az egész világ nyitva előtte, a könyvek és ajtók s a főváros „nyüzsgő” utcái: színház és kabaré csakúgy, mint bibliotéka és múzeum. (Babits Mihály)
