csalárd
csalárd melléknév -ul v. -an, -abb
(választékos) Természeténél fogva, megrögzötten hamis, csaló szándékú <személy>; hazug, álnok. Föl kell találnom a csalárd Zenőt. (Vörösmarty Mihály) Hát te csalárd semmirekellő! … így szedsz te rá engem?! (Jókai Mór) || a. (választékos) Ilyen személyre jellemző <cselekedet, eljárás, dolog>; ravaszul megtévesztő, csaló (szándékú); hamis. (kereskedelem, jogtudomány) Csalárd bukás: bűncselekmény, amelyet az a fizetésképtelen, ill. csődbe jutott személy követ el, aki vagyonának elrejtésével v. valóságos anyagi helyzetének eltitkolásával hitelezőit meg akarja téveszteni és károsítani; hamis csőd; csalárd beszéd, eljárás, eszközök, hízelgés, szándék, üzelmek. Csalárd módon kisemmizte. Csalárd, hazug volt kedves szavad. (József Attila) || b. (régies) Nem az igazat, a valóságot mutató, megtévesztő <dolog>; csalóka, csalékony. Oh, te csalárd öröm! | Eltünsz-e valamint egy hiú buborék? (Berzsenyi Dániel) Fölkerestem nagy zajában A világi életet; Láttam, mint ragyog sugára, S mily csalárd úton vezet. (Vörösmarty Mihály)
