csalétek
csalétek [l-é] főnév
1. Horogra, tőrre, csapdába tett étek, mellyel a halat v. vadat odacsalják, hogy megfogják. Egy legyet tűzött a horogra csaléteknek. Az egeret a csalétek szaga az egérfogóba csalta. Amint az ostoba halat meg lehet fogni csalétekkel, éppen olyan falánk az ember is, ha a horogra alkalmas csalétket kötünk. (Vas Gereben) Ha a vadász [lest] állít fel, tapasztalni fogja, hogy a legelső, aki a csalétekre megjelen, az a szarka. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Olyan vonzó, csalogató, kecsegtető dolog, amelynek segítségével meg akarnak nyerni, rá akarnak szedni, venni vkit vmire. Csalétkül orra elé tartotta az írást. A könyv címlapját – csalétkül – félig meztelen nők fényképe díszítette. Fájdalmas sóhaj röppent el a melléből, de ez is csak kivetett csalétek volt. Rászállt a kapitányné, mint a légy a becukrozott légypapirosra. (Mikszáth Kálmán)
