csáp
csáp főnév -ot, -ja
1. (állattan) <Az ízeltlábú állatok fején> érzékszervül használt, ízekre tagolt, páros nyúlvány. Ár alakú, fésűs, fogazott, fonálszerű, lemezes csáp; a bogarak, lepkék, rákok, rovarok, százlábúak csápja. A rovarok a csápjukkal szagolnak és tapintanak. A pók … nagy sürgés-forgásban van, mint a halász, aki cápát fogott. A Goliáth-rovar egy-egy kétségbeesett mozdulatot tesz csápjaival a kibonyolódásra. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka, népies) A csiga (1) fején levő tapogató; szarv. Behúzza a csápjait: (ritka, átvitt értelemben is) ellenállásba ütközve óvatosan visszavonul; kinyújtja a csápjait (vki, vmi felé): (átvitt értelemben is) a) érdekeinek érvényesítése végett óvatosan tapogatódzik, tájékozódni próbál vkiről, vmiről; b) nem egészen tiszta eszközökkel is igyekszik megszerezni magának vkit, vmit. Fekete dús szemöldeit jártatta fölebb-alább, [= le-fel] mint a csiga a csápjait. (Tolnai Lajos)
csápos; csápú.
