csép
csép főnév -et, -je [ë, e]
1. Hosszú nyélből és ehhez szíjjal, mozgathatóan hozzákapcsolt rövidebb, vasalt rúdból álló mezőgazdasági eszköz; régebben gabonaféle v. hüvelyes vetemény szemtermésének a kalászból, ill. a hüvelyből való kiverésére használták. A csép nyele, sújtója, hadarója. Cséppel kiveri a babot, borsót, rozsot. Ha nem győzték cséppel tavaszig verni a kévéket, akkor négy lóval nyomtatták. (Móricz Zsigmond) || a. (történettudomány) Ehhez hasonló, erősen vasalt, szíj helyett láncszemekkel kapcsolt, szegekkel kivert, rögtönzött fegyver. Egyiknek vállán dorong, … másiknak oldalán kard volt, vagy kezében kapa, csép, csákány. (Kemény Zsigmond) Harminc parasztember jött be. Kiegyenesített kaszával jöttek. Az egyik meg csépet hozott. (Gárdonyi Géza)
2. (szövőipar) <Szövőszéken a nyüst mögött> a fonalak irányában fekvő, kettős lécből álló keret; a párhuzamosan haladó fonalakat felváltva alatta v. fölötte buktatják át, így összetapadásukat, összebonyolódásukat megakadályozzák; csín.
