csepeg
csepeg [ë-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë] (rendsz. 3. személyben) csöpög -ött, -jön
1. <Folyadék> cseppekben hull. Csepeg vmiről v. vmiből, vmire v. vmibe; csepeg az eső, a hólé; csepeg vkinek a vére. A fehér hóra le Piros vérünk csepeg. (Petőfi Sándor) Elballagott a kopasz jegenyék felé, amelyekről már kezdett csepegni a köd. (Móra Ferenc) A kövér zápor lezuhant, s Imrusról csöpögött a víz. (Babits Mihály)
2. <Hibás falú v. rosszul záródó edény, tartály, ill. a hibás elzáró szerkezet> a benne levő folyadékot úgy ereszti át, hogy az cseppenként hull belőle. Csepeg a fazék, a hordó, a tartály, a vízvezeték; csepeg a konyhai csap. Valami csöpögött a másik szobában is, csipp-csöpp, mint a vízvezeték, amikor nincs elzárva a csap. (Kosztolányi Dezső) || a. Csepeg az eresz: eső v. olvadó hólé cseppenként hull róla. || b. Csepeg vmitől: <nedvet tartalmazó tárgy> cseppenként hullat vmely benne levő, belőle szivárgó folyadékot. Csepeg a zsírtól a szalonna. Csepeg a szivacs a sok víztől. (bizalmas) Csepeg az orra vkinek: annyira náthás, hogy sokat kell zsebkendőt használnia.
3. (átvitt értelemben, ritka, tréfás) Nagyon gyéren jelentkezik, adódik, ill. <több hasonló rendeltetésű pénzösszeg> nagyon gyéren folyik be. Lassan csepegtek az előfizetések.
4. (átvitt értelemben, rosszalló) Csepeg a jóindulattól, nyájasságtól, udvariasságtól stb.: túláradóan, tüntetően, rendsz. nem őszintén jóindulatú, nyájas, udvarias stb.
Igekötős igék: becsepeg; belecsepeg; elcsepeg; kicsepeg; lecsepeg; rácsepeg.
csepegés.
