csere [2]
csere [2] [e-e] főnév cserét, cseréje [e, e-e]
1. (régies, ritka) Bokrokkal, bozóttal, főleg cserrel sűrűn benőtt terület; cserjés. Az őr … a cserét kezdette kerűlni. (Vörösmarty Mihály) [Az őzsuta] nagy riadással törtetett elő a cseréből. (Bársony István)
2. (tájszó) Cserfa.
cserés.
