csín [1]
csín [1] főnév -t, -ja (csak egyes számban) (választékos)
1. A szemnek tetsző megjelenési forma, fejlett ízlésre valló elrendezés, tisztaság, kellem. Külső csín; minden munkáját különös csín jellemzi; meglepő csínnal berendezett lakás. Hogy [színésznőink] … csínnal öltöznek, … az minden dicséretet érdemel. (Vörösmarty Mihály) || a. <Írásművészetben> gondos művészi kidolgozás. Líráját, prózáját, stílusát kifogástalan csín jellemzi. Íz, csín, tűz vagyon a versben, ha mesteri mű. (Kazinczy Ferenc)
2. (ritka) Vminek a csínja: <vmely eljárásban, megoldásban> fortély, ügyes fogás, vminek a nyitja; csínja-bínja. Csínja van a dolognak; rátalál a dolog csínjára; érti v. ismeri a dolog csínját. Tudom minden csínyát, mert végére jártam. (Arany János)
3. (ipar) Hordó s más faedény dongáján a fenék beerősítésére való párkány és mélyedés. Csínt vés a hordó dongáiba.
Szóösszetétel(ek): külcsín.
