csizma
csizma főnév ..mát, ..mája
1. Főleg bőrből varrott lábbeli, amelynek nyílás nélküli feje s a lábszárat is fedő, hengeres, rendsz. keményebb szára van. → Fejelés csizma; → gangos csizma; rámás csizma; → ráncos v. ráncos torkú csizma; sarkantyús csizma; vízhatlan csizma; hétmérföldes csizma; fényes, sáros csizma; a csizma füle, orra, szára, torka; csikorog a csizmája; csizmában jár; patkót, sarkantyút veret a csizmára: a cs. sarkára; felhúzza, lehúzza, lerántja a csizmát. Ez a csizma könnyen felmegy. Falun a parasztemberek többnyire csizmát viselnek. (szójárás, népies) Bő → szüretet, nagy csizmát. Zöld erdő harmatát, Piros csizmám nyomát Hóval lepi be a tél. (ismeretlen szerző) Azt akartam, hogy az egész falu csudájára járjon az én új csizmámnak. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) <Csak néhány állandósult kapcsolatban, durva erőszak, elnyomás jelképeként.> Porosz v. német csizma: a p. v. a n. imperializmus.
3. (átvitt értelemben, tréfás) Az olasz csizma: Olaszországnak csizmához hasonló alakja a térképen.
4. (elavult szó) <A diáknyelvben> eredetileg csizma alakú, nagy űrméretű, kb. 2 1/2–3 literes, magas sörös- v. boroskancsó.
Szólás(ok): (kissé durva v. tréfás) hogy jön (v. kerül) a csizma az asztalra?: <leintésként, méltatlankodó csodálkozás kifejezésére:> hát ennek mi köze van a dologhoz?; hogy tartozik, kerül ez ide?; micsoda ide nem illő badarság ez?; (népies) (tudja,) hol szorít a csizma: (t.,) mi a baj, (t.,) miben szorul segítségre; (népies) nem tölti v. nem önti csizmájára v. a csizma szárába a bort: szívesen megissza a bort; sáros csizmáját se törölné bele: megveti, semmire se tartja; (népies, gyak. tréfás) üresen hagyta a csizmát: elpatkolt, meghalt; ld. még kása.
Szóösszetétel(ek): 1. csizmafej; csizmafül; csizmakészítő; csizmaorr; csizmapatkolás; csizmasarok; csizmatágító; csizmatisztító; csizmatorok; 2. gumicsizma; hócsizma; spanyolcsizma.
csizmácska; csizmájú.
