csodál
csodál tárgyas ige -t, -jon, (népies) csudál
1. <Vmely dolgot, tulajdonságot, jelenséget> rendkívülinek, nagyszerűnek, csodálatosnak tart, a legnagyobb elismeréssel, becsüléssel, rajongással tekint rá; bámul. Csodálja a klasszikus zenét; csodálja vkinek a bátorságát, lángeszét. Mit nekem te zordon Kárpátoknak | Fenyvesekkel vadregényes tája! | Tán csodállak, ámde nem szeretlek. (Petőfi Sándor) Lajos eszét, szívét csudálva csudálják. (Arany János) || a. Csodál vmit, vkit: gyönyörködik benne. Csodálja a táj, a tenger szépségét. Oh, megállj, kecses hölgy! | Engedd egy percre, hogy csodáljalak. (Madách Imre) || b. Vkit rajongva tisztel, igen nagyra becsül, lelkesül, rajong érte. Csodálja a férjét. Tanárát nem győzi eléggé csodálni.
2. (néha rosszalló) Vmit meglepőnek, meghökkentőnek, különösnek tart; furcsáll. Csodálom, hogy így beszél; csodálja, hogy eljöttek. Néha úgy ordít, hogy csodálom, ha a háziúr eddig föl nem mondta a szállást. (Vas Gereben) Azt mondád: igen nagy erő lakik benne: Csodálnám, ha harcra kedve még sem lenne. (Arany János) || a. (rosszalló) Vmit nem tart helyesnek, helytelenít, rosszall. Csodálom, hogy mindent megengedsz a gyereknek. Csodáljuk hanyagságát, éppen ilyen fontos ügyben.
Igekötős igék: megcsodál; végigcsodál.
csodálás; csodáló.
