csődör

Teljes szövegű keresés

csődör főnév -t, -ök, -e [e] v. -je [e] (népies)
1. A ló hímje; mén. Tüzes csődör. A szövetkezet kitűnő csődöröket nevel.  A négy tüzes csődör nyugtalanul rakosgatta szép karcsú lábait. (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka) A lófélék (pl. a szamár, a vadló, a zebra) hímje.
2. (átvitt értelemben, ritka, erősen rosszalló) Nagy nemi képességét gátlástalanul kiélő férfi. A vén kujon világéletében nagy csődör volt.
Közmondás(ok): (tréfás) A jó csődör vagy megvakul, vagy megsántul: <akkor mondják, ha (idősebb) férfinak, főleg olyannak, aki nagyon kedvelte a nőket, a szeme vagy a lába fáj>.
Szóösszetétel(ek): 1. csődörcsikó; 2. tenyészcsődör.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT