csakis
csakis [k-i] határozószó
1. <A csak határozószó (I. 1) nyomósított alakja:> csupán, egyedül. Megteszem, de csakis azzal a feltétellel, hogy te is viszonzod valamivel. Csakis teérted tettem. De tölgyek alatt, Valamerre jártam, Szűlő honomat – Csakis ott – találtam. (Arany János)
2. (bizalmas) <Állító alakú kérdésre, közlésre v. felszólításra adott egyszavas feleletként, annak kiemelésére, hogy a feleletet magától értődőnek tartjuk:> hát persze!, de még mennyire!, hogyne! [Volt katona?] – Csakis! [Aztán remélem, megteszed!] – Csakis! [Iszol még egy feketét?] – Csakis!
