csámcsog
csámcsog tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon, (népies) csamcsog (hangutánzó)
1. Evés közben ajkaival, ill. szájpadláshoz értetett nyelvével csettenő hangokat hallat; hangosan eszik. Jóízűen csámcsog. Csukott szájjal egyél, ne csámcsogj! Aztán ne csámcsogjon ám kend, mikor eszik. (Jókai Mór) Körül zajos szatócsnép vigadt s csámcsogva majszolt. (Tóth Árpád)
2. (ritka) Csemcseg (1). Csámcsogva kóstolja a bort. Úgy szopta csamcsogva [a pipát], mint a csecsemő az anyai emlőt. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben) Csámcsog vmin: <élményt, történeteket> élvezettel v. kárörvendő kéjjel aprólékosan felidéz, részletez, hosszan pertraktál. Még most is csámcsog annak a napnak emlékén. Rosszakarói kéjesen csámcsogtak balsikerén.
Igekötős igék: elcsámcsog.
csámcsogó.
