csap [1]
csap [1] ige -tam, -ott, -jon
I. Hirtelen mozdulattal erősen érint v. elmozdít.
1. tárgyas Úgy üt meg vkit, vmit, hogy az ütés éles, csattanó hangot ad. Vkit ® arcul csap; pofon csap vkit, vmit; legyet csap. Csak a lába szárán csapja a ® legyet. Az evezővel csapja a vizet. „Itt a juss, kölök; ne mondd, hogy ki nem adtam!” György kiált és arcul csapja, szintugy csattan. (Arany János) Gergely mintha mellbe csapták volna, úgy megdöbbent. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas (népies) Kezet v. parolát csap: a) <vmely megkötött üzlet, egyezség v. fogadás megerősítéseként> tenyerébe üt vkinek. Dorottya Oporral mindjárt kezet csapott. (Csokonai Vitéz Mihály) Te kellesz minekünk … kezet csapunk véled. (Petőfi Sándor) Azzal parolát is csapott a markába Kedves vendégének igaz fogadásba. (Jókai Mór) b) ilyen módon kötelezi el magát, hogy beáll katonának; felcsap katonának.
2. tárgyatlan Vkire, vmire olyat üt, hogy ütése csattan. Vö.: rácsap (3). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk csap; az asztalra csap; ® homlokára csap; a ® markába csap vkinek; vkinek a ® tenyerébe csap; vkinek vállára csap. Nevetve, örömében a combjára csapott. Ostorával a lovak közé csapott. Itt van, király, ki tetteidet Elzengi, mond az agg; S fegyver csörög, haló hörög, Amint húrjába csap. (Arany János) A tanító a homlokára csapott: – Hogy erre nem gondoltunk! (Gárdonyi Géza) Az asztalra csapott, s a faképnél hagyott bennünket. (Kosztolányi Dezső)
3. tárgyas Vmit, esetleg vkit nagy erővel v. lendülettel, hirtelen mozdulattal odatesz, gyak. ledob, odavág vhova, rendsz. úgy, hogy csattan. Vö.: hozzácsap, rácsap (1). Földhöz csap vkit: (átvitt értelemben is) <szeszes ital> teljesen elerőtlenít, levesz a lábáról vkit; hozzám, hozzád, hozzánk, hozzátok, hozzájuk; rám, rád, ránk, rátok, rájuk csap vmit. Földhöz csapta a poharát. Fejébe csapta a sapkáját. Rám csapta a vizet, Vállára csapta a kabátját. Buz[o]gányát az asztal közepére csapta, Hogy a vaskos deszka béhorpadt alatta. (Arany János) Vállára puskát csapott, kikocsizott az erdőbe …, s vidám vadásztársaival tért haza. (Kosztolányi Dezső) A hentes … félkiló | májat csapott papírba. (Szabó Lőrinc) || a. tárgyas (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Vmibe csapja magát: gyorsan, sietve magára ölt <vmit, rendsz. díszes v. ünneplő ruhát>. Frakkba csapta magát; gálába csapja magát. Magyarba csapta magát, felkötötte a fringiát. (Mikszáth Kálmán) || b. tárgyas <Vmi meglevőhöz> odadobva sebtiben, hanyagul hozzátesz vmit. Csapjuk a többihez ezeket az iratokat! Hulladékanyag, csapjuk a többihez. (Arany János) || c. tárgyas (bizalmas) Zálogba csap vmit: <hirtelen elhatározással, pillanatnyi ötlet alapján> zálogba tesz vmit. Volt egy ezüstórája, azt zálogba csapta, kapott rá hat forintot, és azzal elment a lóversenyre. (Nagy Lajos)
4. tárgyas (népies) Legelőre v. legelni csap: <állatokat, jószágot, rendsz. vmely zárt helyről> a legelőre hajt, és ott hagyja legelni (őket). Mikor a harcos legelőre csapja a lovát, a komondor a paripával együtt kimegy a mezőre. (Jókai Mór) A Csillagot legelni csapta, ő maga pedig furcsa madárkiáltást hallatott. (Móricz Zsigmond)
5. tárgyas (népies) <Vékába v. mérőeszközül használt más edénybe öntött gabonát> csapófával vízszintesre simít. Amit csapva kaptál, tetézve vidd haza. (Vas Gereben)
6. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas, kissé tréfás) <Használati tárgyat> rejtélyes módon megszerez, gyak. jogtalanul eltulajdonít; szerez, csór, lop. Hol csaptad ezt a könyvet?
II. tárgyas Hirtelen okoz, előidéz, rendez, lebonyolít vmit.
1. <Feltűnő zajt> hirtelen előidéz, okoz úgy, hogy másokat rendsz. zavar vele. ® Lármát csap; nagy hűhót csap vminek: nagy hűhóval kezd vmihez, tesz vmit; nagy ® szelet csap; ricsajt csap; ® zajt csap vmiért. [A zenészek] pokoli lármát csaptak trombitáikkal. (Jókai Mór) Még nem akadt olyan vendég, aki idegességében lármát csapott volna azért, ha váratlanul nagyot puffant a söröshordó valahol a szomszéd szobában. (Krúdy Gyula)
2. (bizalmas) <Mulatságot, vidám összejövetelt> nagy zajjal, hűhóval, feltűnést keltve rendez. Áldomást, lakodalmat, murit, vendégséget, nagy lakomát csap. Jöszte, jókedv! jöszte, víg barátom, Csapjunk egy hatalmas ünnepet. (Petőfi Sándor) Ma egy kis víg napot csapunk, cimbora. (Mikszáth Kálmán)
3. (ritka, bizalmas) Gyorsan, (eredményesen) lebonyolít, nyélbe üt vmit. Jó vásárt csapott.
III. tárgyatlan Hirtelen behatol, vhova hatol.
1. <Lövedék, villám> hirtelen, éles, csattanó hanggal (bele)esik vmibe, vmi közé; bevág, be(le)csap(ódik). A szomszéd házba csapott a bomba. A toronyba csapott a villám. Mintha üstökös csapna szűk lakomba … (Arany János) Jobbról, balról és szemközt megdördültek a vár ágyúi, s … úgy csapott egyszerre három oldalról közénk a kartács és öreg golyó. (Jókai Mór)
2. <Áramló anyag v. terjedő jelenség> hirtelen eljut vhova, vmihez, és váratlanul, gyak. nagy erővel (hatva) megérinti v. belehatol. A hideg szél forró arcába csapott. Távolról zene hangja csapott a fülembe. A csipkebokorra hidegen csap a szél. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) A pince mély volt, falai csöpögtek a víztől, pállott meleg csapott arcába. (Kosztolányi Dezső) || a. Hirtelen, nagy erővel, vészjóslóan emelkedik v. átterjed vmerre. Ég felé csap a füst, a láng; toronymagasra csap a hullám. A lángok a szomszédos házra csaptak. Zudulva, mint a tenger habjai, Midőn közepről csapnak part felé, Úgy hallom a közelgető hadat. (Vörösmarty Mihály) Vagy láng csap az ódon, vad vármegyeházra, Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva. (Ady Endre) Nem lesz addig igazság, se béke, mig gőgös Ninive lángja nem csap az égre. (Babits Mihály) || b. (átvitt értelemben) Magasra csap: <érzés vmitől táplálva> hirtelen megerősödik; fellobog, fellobban. Magasra csap a kedve, lelkesedése, önbizalma. Ha egy csatát nyer a magyar, egyszerre magasra csap az önbizalom. (Mikszáth Kálmán)
3. Vkire, vmire csap: vkin, vmin váratlanul rajtaüt, hirtelen, meglepetésszerűen megtámad vkit. Vö.: rácsap (4, 4a, 4b). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk csap. Nagy erővel csapott az ellenségre. A sas … a kis madárra csap. (Madách Imre) Legelsőbb a két szárny csapott a római seregre. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Vmire, vkire csap: hirtelen észrevéve vmit, vkit, érdeklődésével megrohanja, magának lefoglalja; lecsap rá, rácsap. Amint bejött a szobámba, mindjárt erre a könyvre csapott. Meglátott az utcán, és rögtön rám csapott.
4. (ritka) Vhová csap: hirtelen vmely más irányba tér, más területen folytatja tevékenységét. Más útra csapott. Kaszálód füvére Csaptak a bitang lovak, S legelnek széltére. (Petőfi Sándor) Ijedten … futkározott darabig …, aztán egy mellékutcába csapott. (Karinthy Frigyes) || a. (átvitt értelemben) Vmibe csap: előbbi cselekvését abbahagyva, hirtelen vmi másba, kül. fokozottabb iramú cselekvésbe kezd. Poroszkálásból vágtába csapott. A tömeg helyeslése egetverő éljenzésbe csapott. Ha itt és ott a szakbuzgalom [= szakmai buzgóság] … túlságba csap is …, azon nincs miért megütköznünk. (Arany János) Dühbe csapott a béres igricek Vesztük-érző, úr-dicsérő románca. (Ady Endre)
Szólás(ok): ld. lé; szél [1].
Igekötős igék: agyoncsap; átcsap; becsap; belecsap; elcsap; felcsap; félrecsap; hátracsap; hozzácsap; idecsap; kicsap; lecsap; megcsap; nekicsap; odacsap; összecsap; rácsap; szétcsap; túlcsap; visszacsap.
csapat ige.
