csap [2]
csap [2] főnév -ot, -ja
1. Az a szerkezet, amely folyadéknak v. gáznemű anyagnak vmely edényből v. csőrendszerből való kieresztését lehetővé teszi, ill. áramlását szabályozza. Vízvezetéki csap; csepeg a csap; elzárja, kinyitja, megereszti, megnyitja a csapot. || a. Vízvezetéki csap; vízcsap. A csap alatt mosakszik. Nem folyik a csapból a víz. Száját a csap alá tartva megfordított fejjel ivott. (Kosztolányi Dezső) || b. Rendsz. fából való szerkezet hordóban levő folyadék, főleg bor kieresztésére. Csapon van a hordó: csapon keresztül lehet belőle italt ereszteni; csapra üti ® v. veri a hordót; csapról ereszti a bort. Szóláshasonlat(ok): (régies) iszik, mint a csap: iszákos, részeges; részeg, mint a csap: nagyon r., tökrészeg. A hordókba … csapot vertek. (Gárdonyi Géza) Bor | csorog a csapról, gyöngyös mustja | forr. (Kosztolányi Dezső)
2. (mezőgazdaság) <Szőlőtőkén, gyümölcsfán> termésre hagyott vessző, ág, melynek felső, hosszabb részét lemetszik. Kétágú v. villás csap; egy-két csapot hagy a tőkén; csapra metszi a fát, a szőlőt.
3. (műszaki nyelv) Fából való szerkezeti elem végének kidolgozott, kiemelkedő része, amely egy másik szerkezeti elem megfelelően kidolgozott mélyedésébe beleillik. Az ajtókeret csapja; csapot farag a gerendára.
4. (műszaki nyelv) Tengelynek az a része, melyet a csapágy körülvesz. Álló, forgó csap; csapot esztergál.
5. (vadászat) Az egyéves szarvas agancsa.
Szólás(ok): ott hagy csapot, papot: mindent ott hagyva v. sietve félbehagyva elmegy.
Szóösszetétel(ek): 1. csapfúró; csapház; csapkötés; csapnyílás; csapszáj; 2. gázcsap; jégcsap; nyelvcsap; tengelycsap; tűzcsap; vízcsap.
