császár
császár főnév -t, -ok, -a v. -ja
1. (történettudomány) A római cézárokról a német-római birodalom uralkodójára átszállott, később más birodalmak, nagyobb országok uralkodói által is használt cím, ill. az ilyen címet viselő uralkodó; a legmagasabb uralkodói rangnak tekintik. Bizánci császár; német császár; osztrák császár; török császár: szultán; császárrá kiáltották ki; császárrá koronáz; (tréfás) császárnak érzi magát: korlátlan úrnak érzi, képzeli magát, nagyon jó dolga van, jól megy sora. E szőke bús magyar víz hajlatánál … Mélázott árván ama régi császár. (Juhász Gyula) || a. (népies, régies) Habsburg uralkodóink közül vmelyik. Hordja, viseli a császár kabátját ¬; a császár kenyerét ¬ eszi; a császárt szolgálja. Felszántom a császár udvarát, Belévetem hazám búbaját. (népköltés)
2. (argóban) Vmely kisebb szakmai területen kiválónak tartott, mértékadó, fölényesen viselkedő személy. A futball császára. || a. (1945 előtt, rosszalló) Az éjszaka császára: <léha társaságokban, mulatóhelyeken> hosszabb időn át a legjobban költekező és vezető szerepet játszó személy.
3. (orvostudomány, bizalmas) Császármetszés. Császárra volt szükség; császárral született. || a. (ritka, orvostudomány, bizalmas) Császármetszéssel világra segített csecsemő. Hogy van a kis császár?
Szóösszetétel(ek): császárfajd; császárgomba; császárhű; császárvirág.
császáros.
