cselekedik
cselekedik [e-e-ë] ige (jelentő mód jelenben ritk.) -tem, -ett [e, ë], -jék (-jen) [ë], (csak jelentő mód jelenben) cselekszik
1. tárgyatlan <Személy> vmely cselekvést végez, folytat. Elhamarkodva, helyesen, helytelenül, jól, megfontoltan, meggondolatlanul, okosan, oktalanul, rosszul cselekszik; önzetlenül, saját érdeke ellen, saját érdekében cselekszik; kénytelenségből, ösztönösen, szabadon, szokásból cselekszik. Nemcsak beszélt, hanem cselekedett is. Ha | törvény s szokás szerint cselekszetek, nem | csak én, hanem minden magyar segítő | kezét sietve nyujtaná. (Katona József) || a. tárgyatlan (kissé választékos, rosszalló) Vhogyan cselekedik vkivel: úgy bánik vele, hogy azzal árt; bajt, fájdalmat, keserűséget okoz neki; elbánik vele. Így cselekedtek velünk álnok szövetségeseink. Hogyan cselekedhettetek ily módon velük?!
2. tárgyas (kissé választékos) <Személy vmit, vmilyen cselekvést> végez, folytat, művel; tesz. Bolondot, esztelenséget, jót, ostobaságot, rosszat cselekszik. Sok bolondot cselekszik az ember életében. Mindenkivel csak jót cselekedett. Ezt cselekedjétek, ha eredményt akartok elérni! Az én fiam, Miklós, cselekedett olyat? (Arany János) A rosszat, mert rossz, senki nem cselekszi. (Madách Imre) || a. tárgyas (kissé választékos, rendsz. rosszalló) Vmit cselekedik vkivel: <olyan cselekvést> folytat, végez, amelyből vkinek kára v. ritk. haszna származik. Ezt cselekedte velem az a hitvány. Cselekedjék velem, amit tetszik. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Mit cselekedett az a fenevad azzal a szegény leánnyal …! (Gárdonyi Géza) || b. tárgyas (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vmit okoz, előidéz, véghezvisz. Mindezt nem a mennyrázó fergeteg, Nem bömbölő földindulás cselekszi, Csak gyönge szellő, mely körülenyelg. (Madách Imre)
Igekötős igék: megcselekedik.
cselekedhető; cselekedtet.
