csempe [2]
csempe [2] [e-e] melléknév ..pén, ..pébb (tájszó)
1. Félreálló, görbe, biggyedt <száj>. Csempe szádat, jól ha nézem … Óh te, messze földi vendég, Úgy hiszem, hogy ösmerélek. (Vörösmarty Mihály)
2. Törött szélű, csorba <edény>. Csempe korsó, tál. [A rabszolga] a csempe agyagkorsót megtöltötte friss vízzel. (Kosztolányi Dezső)
