csendes
csendes [ë-e] melléknév és főnév csöndes [e]
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <hely, napszak>, ahol v. amikor csend van; zajtalan. Csendes éjszaka; csendes szoba, utca, zug. Csendes este! ah tekints le, Nézd e bánatot. (Csokonai Vitéz Mihály) Lenn a város csendes és néptelen volt. (Gárdonyi Géza) Lágy … volt a hangja a tavaszi csendes éjszakában. (Kaffka Margit)
2. Olyan <víz>, amelynek felszíne nyugodt, sima, nem háborgó. Csendes a folyam, a patak, a tenger. Várnak az elhunytak … Őket majd az erős viharok temetik be fövénnyel, | Vagy zuhogó zápor csendes Bodrogba lemossa. (Vörösmarty Mihály) Nyirfa kéregből sajkát csinál, Melyen a csendes tó mélyére száll. (Arany János–Moore-fordítás)
3. Széltől, vihartól mentes. Csendes idő, időjárás. || a. Csendes eső: lassú, egyenletes, égiháború nélküli e. Csendes eső permetez.
4. Senki által nem háborgatott, nyugalmas, békés <állapot, tevékenység>. Csendes álom, élet; csendes foglalatoskodás, iddogálás, mosoly, munka, szemlélődés; csendes pipaszó mellett; csendes jó estét kívánok! csendesen elhunyt: szenvedés, haláltusa nélkül, békésen elhunyt; ® szép csendesen. Megérem-e, hogy nekem is lesz Szép csendes házi életem? (Petőfi Sándor) A kovácsműhely előtt … üldögél, csöndes pipaszóval. (Mikszáth Kálmán)
5. Olyan, amire dermedt némaság, nyomasztó csend nehezedik. Csendes volt az ország, moccanni sem mert senki. Európa csendes, ujra csendes, Elzúgtak forradalmai. (Petőfi Sándor)
6. Halk, alig hallható <hang, jelenség>. Csendes beszélgetés, nevetés. Még így sem sokáig tartott szunnyadása: | Elrebbenté Miklós csendes kopogása. (Arany János) Lábom alatt … csendesen morogtak | a sovány levelek. (József Attila) || a. (vallásügy) Csendes mise: olyan m., amelyet a pap teljes egészében halkan mormolva mond.
7. (átvitt értelemben is) Feltűnést nem keltő, zajtalan, észrevétlen. Csendes bukás: olyan <színházi, kereskedelmi> b., mely nem kelt nagyobb feltűnést. Csendes riadó ¬; csendesen átlopództak az erdőn; csendesen jár; csendesen távozott; csendesen eloldalgott. Ősszel a föld … Levetette szép ruháit, Csendesen levetkezett. (Petőfi Sándor) A vasúton szállok messze, | messze, messze csöndesen. (Babits Mihály) || a. Csendes részvétet kérünk: kérjük a részvétlátogatások mellőzését.
8. Kevés beszédű, a feltűnést kerülő, visszahúzódó természetű v. visszavonultan élő <személy>. Megjövendölték, hogy vagy híres ember lesz belőle …, vagy pedig megmarad csendes embernek. (Jókai Mór) Nem voltam én mindig Ilyen csendes ember. (Ady Endre) Szelíd képű, csendes, jó gyerek volt, mindig végigaludta az órát. (Móra Ferenc)
9. Titokban végzett, alattomosan végrehajtott <cselekedet>. Csendes szabotázs. Az ellenség csendes aknamunkába kezdett.
10. Csendes őrült: nem dühöngő ő. Mikor az ilyen csendes őrültnek kitanulják a szokott hóbortjait, egészen újakat, frisseket csinál. (Mikszáth Kálmán)
11. (vallásügy) Csendes napok: <protestáns iskolákban, ill. régebben egyéb tanintézetekben is protestánsok számára> vallásos tárgyú előadásokra, áhítatra, elmélkedésre szánt napok.
12. (játék) <Kártyajátékban> licitálás során előre be nem mondott, de teljesített <figura>. Csendes ultimó, volát.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (játék) Ferbli. Csendest játszottunk.
2. (táncművészet) Lassú csárdás. Csendest táncoltak.
