cser
cser [e] főnév -t, -ek, -je [ë, e]
1. A tölggyel egy nemzetségbe tartozó, hosszúkás, felül fényes levelű, vaskos, hasadozott kérgű, lombos fa (Quercus cerris). Cser borítja a hegyet; a csernek csomós fája van. Egy öreg cser állt az út mellett. Fennyen emelkedik a fiatal cser törzsöke Fátrán. (Vörösmarty Mihály) Mintha ifjú rózsa futna fel a cser törzsére, olyszerű volt … leánykáinknak könnyed lebegése a díszruhás vitézek karjain. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) Cserfa (2). Cserrel tüzel. A csernek jó parazsa van. És minden, aki embersarjadék S nem tőről vágott cser, … Hallgassa szómat. (Vörösmarty Mihály) || a. jelzői használat(ban) Ebből való. Cser tűzifa.
3. (bőripar) A cserfa lehántolt kérge, héja, amelyből a nyers bőrök kikészítéséhez haszn. cserlé készül. Csert őröl, tör; kilúgozza a csert.
4. (bőripar, régies) Cserlé. Cserben áztatja a bőröket.
Szóösszetétel(ek): csercsáva; csergubacs; cserhamu; cserhasáb; cserhéj; cserkéreg; csermakk; csertapló; csertölgy.
