cserje
cserje [e-e] főnév -jét, -jéje [e]
1. (növénytan) Bokor. Alacsony, sűrű cserje. Pajzsomat … Jó szerszám vala bár, dobtam a cserje mögé. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. (régies) Bokros, bozótos hely; cserjés. Másnap reggel egy órával hamarabb kiment a cserjére. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): díszcserje; félcserje; gyapotcserje; kávécserje; teacserje.
