csésze
csésze [e] főnév csészét, csészéje [e]
1. Széles szájú, többnyire egyfülű, hengeres v. lefelé elkeskenyedő kisebb ivóedény porcelánból, finomabb cserépből v. egyéb anyagból; tejet, teát, kávét, ritkábban levest szolgálnak fel benne; findzsa. A csészébe öntötte, töltötte a kávét, teát, tejet, kakaót. A csészét a csészealjra állította. Csészéből isszák a levest, színes krémeket kanalaznak kristálytányérokból. (Kosztolányi Dezső) Csészémbe nézek hol a cukornak | nyomán apró szökőkutak forrnak. (Babits Mihály)
2. Az ebben levő, ebből fogyasztott ital, ritk. étel. Az első csésze után felfrissült. Az egész csészét egy hajtásra kiitta. A két asszonyság … együtt ült … párolgó csészék mellett. (Mikszáth Kálmán) || a. jelzői használat(ban) Vmiből annyi, egy csészébe (1) fér. Egy csésze fekete, húsleves, kávé, tea. A búcsúest Döme bácsinál volt, esős őszidőben, egy csésze tea mellett. (Babits Mihály)
3. (műszaki nyelv) Üvegből, kvarcból, agyagból v. fémből készült, rendsz. félgömb alakú, alul lapos, kisebb-nagyobb edény vegyi eljáráshoz, ill. por alakú v. pépes anyagok keverésére. Kristályosító csésze. A csészében megkeveri a festéket.
4. (régies) A mérleg csészéje: a m. serpenyője.
5. Öblíthető árnyékszéknek, vízvezetéki mosdónak porcelánból v. fajanszból készült beépített medencéje; kagyló.
6. (műszaki nyelv) Vmely gépnek olyan üreges, öblös, tokszerű, ill. ék alakúra bevágott része, melyben vmely alkatrész forog, mozog. A csapágy, a csukló csészéje.
7. (átvitt értelemben, ritka) Vminek homorú belseje v. mélyedése, horpadása. A szomjazó patak A róna sík csészéiben Pang. (Vörösmarty Mihály)
8. (növénytan) A virág pártáját alul körülvevő, rendsz. zöld színű külső takaró, a csészelevelek összessége.
Szóösszetétel(ek): csapágycsésze; ivócsésze; kávéscsésze; köpőcsésze; teáscsésze.
csészécske; csészéjű; csészényi.
