csevegés
csevegés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. (kissé választékos) A cseveg (1, 2, 4) igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vki, vmi cseveg. Bizalmas, fesztelen, kedélyes, vidám csevegés. Órákig tartó csevegés. A társaság halk csevegése. A madarak csevegése megszűnt. (Eötvös József) || a. (ritka, régies) Felesleges, a tárgyhoz nem illő beszéd; fecsegés, locsogás. Oktalan csevegés! magam is rátérek, Hogy biz éretlenség, amiket beszélek. (Arany János)
2. (irodalomtudomány) Könnyed, szellemes hangú, rövid írásmű v. előadás vmely mindennapi tárgyról, eseményről. Színházi csevegés.
