csibuk
csibuk főnév -ot, -ja
Csutora (2) és kupak nélküli, zömök, hosszú szárú pipa. Rágyújt a csibukra; megtölti a csibukot. A fehér pipa most pauzál, csibukra fogtam magamat. (Arany János) Semmi sem változott; csak az ő szájában csügg a csibuk helyett már csak szivar – mert az orvos megtiltotta a pipálást. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): csibukszár; csibukszopóka.
csibukos.
