csillag
csillag főnév -ot, -a v. (ritka) -ja
1. Általában minden égitest (rendsz. a hold kivételével), amely a sötétedés beállta után a felhőtlen égbolton látható. Fényes csillag; a csillagok járása; felragyognak a csillagok; kigyúlnak a csillagok; a csillagok pislognak, szikráznak, sziporkáznak; a csillagokat ® súrolja. Szóláshasonlat(ok): annyi, mint csillag az égen: rendkívül sok, mérhetetlen sok. Lement a nap, de csillagok nem jöttenek. (Petőfi Sándor) Vénusz, az alkony csillaga, Lobog az égen egymaga. (Tóth Árpád) || a. Meteor, hullócsillag. ® Lehull a csillag; csillag hull ¬. Leesett egy csillag. Csillag esik, föld reng: jött éve csudáknak! (Arany János) Sohse vörös a hulló csillag: Rózsás, lila, zöld, kék vagy sápadt, Szeszélye az égi világnak. (Ady Endre) || b. (átvitt értelemben, túlzó) A csillagokig: mérhetetlenül, végtelen magasra v. magasba.
2. (csillagászat) Saját sugárzású égitest, állócsillag. ® Elsőrendű csillag; ® másodrendű csillag; ® harmadrendű csillag.
3. (átvitt értelemben) <Az asztrológiából a köztudatba került hiedelem szerint az egyén sorsának, a jó- v. balszerencsének jelképe.> Hanyatlóban van csillaga: (úgy látszik), eddigi szerencséjének, jó sorsának, sikereinek vége; hatalma, hírneve fogyatkozni kezd; feljött a csillaga: megtalálta szerencséjét, sikerrel kezd vmit; hatalma, tekintélye növekedik; feltűnik vkinek v. vki szerencséjének a csillaga: kezd boldogulni, szerencséje kezd lenni; csillaga letűnt, leáldozott; gyászba borult a csillaga: szerencséjének, hatalmának, sikereinek vége; rossz csillagok ® járnak; rossz csillag alatt született: semmiben sincs szerencséje; üldözi a balszerencse; szerencsés csillag alatt született: mindenben szerencséje van; szerencse fia; bízik csillagában: b. szerencséjében; jó csillagának köszönhet vmit: szokásos szerencséjének k. v.; mi van a csillagokba írva?; a csillagokból olvas: az égitestek állásából jósol, következtet a jövőre; a csillagokból való olvasás. „Ne válasszunk magunknak csillagot?” | Szólék én ábrándozva Erzsikéhez. (Petőfi Sándor) Rossz időket érünk, Rossz csillagok járnak. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, költői) Életünk, sorsunk jó v. rossz csillaga: az, aki életünk, sorsunk alakulására döntően jó v. rossz hatással van. Összehasonlítá ezt a három embert, aki életének jó vagy rossz csillaga volt. (Jókai Mór)
4. A csillagnak (1) az idők folyamán kialakult hagyományos ábrázolása: vmely szabályos sokszög, ill. kör peremén szabályosan elhelyezkedő hegyesszögű csúcsok által alkotott idom v. egy középpontban egymást sugárszerűen metsző 3–5 rövid vonal. || a. Ilyen ábra <vmely jelvényen, címerben>. Lobogónkon ott ragyog a csillag. || b. Ilyen alakú tárgy mint jelvény, jelkép v. rendjel, érdemrend. Ötágú vörös csillag: a proletár nemzetköziség, a kommunista pártok, ill. a Vörös Hadsereg jelvénye. Csillagot, keresztet … rám aggattok. (Arany János) A munkásság majd a sötét gyárra | szegzi az Ember vörös csillagát! (József Attila) || c. Katonai, vasutas, postás, tűzoltó stb. egyenruha gallérjára, hajtókájára v. vállpántjára varrott ilyen alakú rangjelzés. Tiszti csillag; felvarrta a hadnagyi csillagokat; megkapta a harmadik csillagot. A huszár a kaszárnyába hívott … Azt hiszem, két csillagja volt a huszárnak. (Krúdy Gyula)
5. (nyomdászat) <Szövegben> lap alji jegyzetre utaló ilyen alakú jel. Csillag alatt, jegyzetben megmagyarázza az idegen szó értelmét. || a. (tudományos, nyomdászat) A figyelmet vmire felhívó, figyelmeztető, rendsz. egyezményes jel. A nyelvtudományban a kikövetkeztetett alakokat csillaggal jelzik. Ebben a szótárban a kerülendő szókat, kifejezéseket, szókapcsolatokat, szójelentés-használatot csillaggal jelezzük.
6. Tengeri csillag: a tüskésbőrűek törzsébe tartozó tengeri állat; teste egy központi korongból s az abból kiágazó, rendsz. öt karból áll. A csigákat … tápláljuk tengeri csillagokkal … s más afféle puha állatokkal. (Jókai Mór)
7. Ló v. szarvasmarha homlokán kerekded fehér folt.
8. (átvitt értelemben, költői) A szemgolyónak tükröző, csillogó felülete, ill. maga a nedves, csillogó szemgolyó. Szeme csillaga. Nézek-e még valaha Szép szemed kék csillagára? (Petőfi Sándor) Arra a két csillagra nehéz szempillák borultak. (Jókai Mór)
9. (költői) Szikra, amely rendsz. kemény tárgyak összeütődéséből v. vmely tüzes, égő tárgy sziporkázásából keletkezik. A ló patájával csillagokat rúgott. Csillagokat szór a karácsonyi csillagszóró. Csillagokat rúgott szilaj paripája, Mikor Jancsi magát fölvetette rája. (Petőfi Sándor) || a. Csillagokat lát: <hirtelen, erős ütéstől, fájdalomtól> szikrázik a szeme. || b. Csillagot rúgat vkivel: alvó ember lábujjai közé durva tréfából papirost tesz, és meggyújtja, úgyhogy az illető hirtelen felébredve, rugdalózással igyekszik megszabadulni az égő papírcsíkoktól.
10. (film, színház, sport) <Tehetsége révén v. a tőkés társadalomban gyak. inkább mesterséges hírveréssel> népszerűvé, híressé vált személy; sztár. Labdarúgó csillag; színházi csillag; új csillag tűnt fel a színpadon, az úszásban, a labdarúgásban. Ha a Nemzetiben | új csillag tűnt fel, dobbant a szívem. (Szabó Lőrinc) || a. (irodalmi nyelvben, régies) Híres, kiváló személy, főleg férfi. Hová lettek magyar népnek … Fényes csillagi, | Ocskay?! (népköltés) Kont a vitézeknek volt csillaga. (Vörösmarty Mihály) || b. (átvitt értelemben, 1945 előtt) <Vagyona, társadalmi helyzete, szépsége v. szellemes, vonzó egyénisége révén> a társasági életben kiemelkedő személy. Aki egész éjjel actákat forgat …, nehezen fog másnap valamely társaság elsőrendű csillaga lehetni. (Kölcsey Ferenc) Szép, bájos delnőt neveltek belőle, aki csillaga lett az előkelő köröknek. (Jókai Mór)
11. (népies) Csillagom: <kedveskedő, kérlelő megszólításként:> a) édes gyermekem; b) szerelm(es)em. Édes, drága, ragyogó csillagom! Összefutnak a szomszédnők: | Ágnes asszony, hol a férjed? | „Csillagom, hisz ott benn alszik!” (Arany János) Csillagom, galambom, így ölelgette az asszonyokat. (Móricz Zsigmond)
12. (népies, régies) A csillagát!: <enyhe bosszankodást v. meglepődést, meghökkenést kifejező felkiáltásként.> Öregbíró, a csillagát! | Jól meggondolja kend magát! (Arany János)
Szólás(ok): lehazudja v. letagadja a csillagot az égről: gátlás nélkül, szemérmetlenül hazudik; a nyilvánvaló, igaz tényt is tagadja; a csillagokat is lehozná az égről vkinek: mindenben kedvét keresi, minden kívánságát teljesítené; lelopná a csillagot is az égről: amihez hozzáfér, azt ellopja.
Szóösszetétel(ek): 1. csillagcsoport; csillagdísz; csillagesés; csillaghalmaz; csillaghímes; csillagkoszorú; csillagmiriád; csillagpálya; csillagpompa; csillagragyogás; csillagsánc; csillagsereg; csillagtábor; csillagvilág; 2. alkonycsillag; állócsillag; aranycsillag; balcsillag; bolygócsillag; esthajnalcsillag; filmcsillag; futócsillag; hajnalcsillag; hullócsillag; sarkcsillag; szerencsecsillag; vacsoracsillag; vezércsillag; zsidócsillag.
csillagocska; csillagú.
