csillagos
csillagos melléknév -an, -abb
1. Olyan <égbolt, ill. napszak>, amelyen, ill. amikor sok csillag látható. Csillagos ég; csillagos éjszaka, este. Sűrű csillagos az ég. ® Lehazudná a csillagos eget. Jer már, jer egyszer, csillagos ég dicső Fénnyel mosolygó asszonya! | … Üdvözlégy kegyes Hold. (Bacsányi János) A csillagos ég és az én angyalom Mindennél szebb, ami csak szép, mondhatom. (Petőfi Sándor) Hajadonfőtt kóborolt a csillagos nyári éjszakában. (Kosztolányi Dezső)
2. Csillaggal (4a), csillag alakú díszítőelemmel ellátott, díszített. Csillagos bicska; csillagos lobogó. Elővette csillagos bicskáját, Megkinálta vele kisebbik gazdáját. (Arany János) || a. Csillaggal (4b) mint vallásos jelképpel ellátott <torony, ill. templom>. A reformátusok csillagos tornya. Jövő évre e helyen csillagos templomot építtetek. (Jókai Mór) || b. Csillagos ház: <1944-ben Magyarországon, főleg Budapesten> zsidók kényszerlakhelyéül kijelölt, sárga csillaggal ellátott (lakó)ház. A csillagos házak lakói állandó félelemben éltek.
3. (iskolai, régies) Csillagos elégséges: gyenge elégséges, az elégtelenhez igen közel álló iskolai érdemjegy. || a. (iskolai, régies) Csillagos jeles: <a jelesek közül is kiemelkedő teljesítmény minősítésére>. Dolgozatára csillagos jelest kapott.
4. (ritka, régies) Rangjelző csillagot viselő <személy>. A fiú csillagosan jött haza: hadnagy lett.
5. (ásványtan, ékszerészet) <A felületére eső fény hatására> csillagszerűen sugárzó <ékkő>. Csillagos rubin, zafír.
6. Olyan <állati fej>, amelyen sötét alapszínen, rendsz. középen, világos folt, csillag (7) van. Csillagos homlokú ló. Megjött a Sármány! … Egészen összeverte a csillagos homlokát. (Mikszáth Kálmán)
Szólás(ok): ld. ég.
