csillog
csillog tárgyatlan ige (-tam), -ott, -jon
1. <Gyengébb fény v. fényforrás> sűrűn egymás után v. folyamatosan (fel- v. meg-) villan; reszketegen ragyog. Messziről csillogtak a város lámpái, fényei. Fenn a nagy ég | száz csillaga csillog. (Babits Mihály) || a. <Gyengébb fény vmely sima, változó felületen> így tükröződik, visszaverődik, szétszóródik, játszik rajta. Csillog a lámpák fénye a havon, a tócsákban. A tenger színén csillogott a napfény. (Babits Mihály) || b. <Mozgó v. változó felületű, sima, fénylő tárgy, test> a ráeső tompa, lágy, reszketeg fényt a néző felé folyamatosan visszaveri v. szétszórja. Csillog a drágakő az ékszer. Könny csillog a szemében. Kitüntetés csillog a mellén. Csillognak az esőcseppek a lombokon. Csillogtak a fegyverek a napfényben. Csattog a fejér fog vérszopó inyében, S mintha szikrát hányna, csillog a holdfényben. (Arany János) Éjjeliszekrényén egy pohár víz csillogott, mint a folyékony ezüst. (Kosztolányi Dezső) || c. <Tárgy, test az őt bevonó, sima felületet alkotó rétegtől> tükrözővé válik; bizonytalanul, reszketegen visszaveri a fényt; ragyog, fénylik. Arca verejtékben v. verejtéktől csillogott. Könnyektől csillog a szeme. A pince fala csillogott a csigák nyomától.
2. <Szem, tekintet vmely kellemes érzéstől, benyomástól> felélénkülve ragyog; ilyen érzést tükröz. Csillogott a szeme a meghatottságtól, az örömtől. Csak a kandúr szeme csillog, Két ijesztő, nagy szeme. (Juhász Gyula) Fekete bogárszeme volt, s az úgy csillogott, mintha külön világított volna. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, választékos) <Ilyen érzés, lelkiállapot v. vmely tulajdonság vkinek a szemében> élénken, feltűnően látszik, kifejeződik, tükröződik. Jóság, meghatottság, öröm, ravaszság csillog a szemében. Még az ifjúság szememben Csillog. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. (átvitt értelemben, választékos) <Erkölcsi, szellemi, művészi érték> feltűnően megnyilvánul, megmutatkozik; tündöklik, ragyog. Erénye gyémántként csillog. Szellemessége különösen vígjátékaiban csillog. Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel? (Petőfi Sándor)
4. (átvitt értelemben, választékos) <Személy> szépségével, tehetségével vonzó tulajdonságaival, szellemességével környezetéből kiválik, kiemelkedik. Csillogott, ő volt a társaság lelke. Szeretne ő is csillogni, de nincs mivel. || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Személy> gazdag, fényűző körülmények között él v. ilyen látszatot kelt. Csillogni akar; pompában csillog. Csillogott a jólétben, mert mindig a jóléthez húzódott. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: átcsillog; felcsillog; megcsillog; visszacsillog.
