csillogó
csillogó melléknév és főnév
I. melléknév -an v. -n, -bb
1. Olyan, ami csillog (1–2). Csillogó ékszer, fegyverek, hó, könnyek; ezüstösen csillogó tenger. Egy homokhegy tetejéről lenézve, csillogó ezüstfonalat láttak. A Duna vize volt. (Herczeg Ferenc) Nézte … csillogó szemmel a szerelmes emberét. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, választékos) Olyan, ami azért kívánatos, csábító, mert csak a derűs, mutatós, csábító oldalát csillogtatja meg. Csillogó élet, lehetőségek, pompa. [Nagy] Sándor csillogó pályája Nyúlvadászat, őzfutás. (Kölcsey Ferenc)
3. (átvitt értelemben, választékos) <Vmely tulajdonságánál fogva, amely gyakran felszínes, és nem a lényeget érinti,> szembe szökő módon kiváló, elkápráztató. Csillogó stílus. Csillogó technikával zongorázik. Énektechnikája csillogó.
4. (átvitt értelemben, választékos) Olyan hatást keltő <kül. énekhang, zene>, mint amilyet a fény, a ragyogás idéz elő; tisztán, üdén csengő. Csillogó hang; csillogó muzsika.
II. főnév -t, -ja (népies) Ráeső fényben ragyogó karácsonyfadísz, ruhadísz v. egyéb dísz. A karácsonyfára csillogókat raktak. Tele van csillogókkal.
csillogós.
