csinos
csinos melléknév -an, -abb
1. Alakjával, arcvonásaival, öltözködésével, mozdulatával megnyerő, külsejével a szemnek tetsző <személy>. Csinos asszony, ember, fiú, lány; nem szép, de csinos. Csinos legény, rendes életű. (Kaffka Margit) Igen csinos kisasszony ment keresztül a sétányon. (Gelléri Andor Endre) Se pénze, se ruhája, se társadalmi állása – s mégis tetszenek neki a csinos nők. (Nagy Lajos)
2. Alakjában, arányaiban, egész külső mivoltában tetszetős, a szemnek kellemes <dolog>. Csinos ház, ruha, viselet. A csinos tanya | … ott fehérlik zöld fasor megett. (Arany János) Csinos kék selyempizsamáját magára vette, cigarettára gyújtott. (Kuncz Aladár) || a. Csinosan: úgy, hogy kellemes hatást kelt, tetszetősen. Csinosan jár; csinosan öltözködik. || b. Mondanivalóját, tartalmát tekintve jelentéktelen, de külső formájára nézve tetszetős <mű>. Csinos festmény, rajz, vers. || c. (régies) Csínra, ízlésre, társasági jó modorra valló. Az agg levente A király haragját ősz fejére vette, Gáncsolván az udvart, annak puha kényét, Csinosabb szokásit. (Arany János)
3. (bizalmas) Meglehetősen nagy, tetemes <összeg, vagyon>. Az ára is csinos; csinos fizetés, honorárium, kereset, mellékjövedelem; csinos kis összeg; csinos vagyona van. [A leány] nem szép, de … csinos hozománya van. (Mikszáth Kálmán) Csinos szótöbbségünk lesz. (Kaffka Margit) || a. (rendsz. a kis jelzővel nyomatékosítva) (bizalmas, gúnyos) Jókora, kellemetlenül nagy, nagyon kellemetlen. Csinos v. szép kis história: pletykát, megbotránkozást keltő eset, ügy. Csinos botrány volt ott. Csinos pletyka lett belőle. Csinos kis tréfa volt. Csinos egy eset, történet!
csinosacska; csinoska.
