csintalan
csintalan melléknév -ul, -abb
1. Nyugtalanul, fegyelmezetlenül élénk, pajkos <gyermek, ritk. felnőtt>. Csintalan gyerek, kölyök. [Toldi György] gyönyörködve nézi Hogyan játszadoznak csintalan vitézi. (Arany János)
2. (enyhén rosszalló) Olyan <felnőtt>, aki kedveli a kétértelmű, sikamlós beszédet, ill. aki ilyen célzásokat tesz, v. ilyen kérdéseket firtat; hamis, dévaj, huncut, pajzán(kodó). Csintalan menyecske. || a. (ritka) Jókedvből v. ingerkedésből enyhén kötődő <személy>. Kedves, csintalan, a társaságot felderítő ember, asszony. || b. Ilyen személyre valló <kéz, nyelv, szem>. A csintalan nyelvek azt beszélik, hogy … Csintalan szemei sokat mondanak.
3. (bizalmas) Kényes, pajzán, illetlen tartalmú v. vonatkozású, ill. ilyenre mutató <cselekvés, megnyilatkozás>. Csintalan beszéd, játék, mosoly; csintalan anekdotákat, tréfákat mond; csintalanul viselkedik. Keverjük a szép szót, a csintalan mosolygást … s tálaljuk fel a színleges közönyt a kacérság tálcáján. (Mikszáth Kálmán) Csintalan …, gúnyos dal volt. (Herczeg Ferenc)
4. (átvitt értelemben, költői, tréfás) Csintalan (1–2) személyre valló v. ennek cselekedetére emlékeztető, ehhez hasonlóan ható <tárgy>. Csintalan hajfürtjei csiklandozták a férfi arcát. A csintalan ág le-lehajtva magát, Fölleplezi [= fölfedi] gömbölyü keble havát. (Kisfaludy Károly)
5. (tájszó) Piszkos, rendetlen <otthoni környezet, ill. háziállat>. Csintalan edény, ruha, szoba, udvar. Ez a csintalan kutya ide piszkolt.
