csípés
csípés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. A csíp igével kifejezett cselekvés (főleg az igének 2. jelentésében); az a tény, hogy vki, vmi (meg)csíp (vkit, vmit). A méh csípéssel védekezik. A mérgeskígyó csípése halálos lehet. Imrus egyedül kínlódott … ágyán, … férgei közt, melyek … nyüzsögtek falon és lepedőn s fájó csípéseikkel elűzték az álmot. (Babits Mihály)
2. Ennek eredményeként keletkező, rendsz. kisebb daganat v. apró vörös folt vkinek v. ritkábban vmely állatnak a testén. Most is látszik rajta a bolha csípése. Tele van a teste csípésekkel. Vmi csípés látszik a karján. || a. (ritka) Csípés (1) okozta fájdalom. Még most is érzem a csípést.
3. (átvitt értelemben) Sértő v. gúnyos szavakkal, kellemetlen célzásokkal való bántás. Minden szava egy-egy csípés volt. Az ördög kísérté, hogy a csípést visszaadja. (Vas Gereben)
4. (játék) A kártyacsomagból v. vmely játékos kezében tartott kártyák közül egy kártyának találomra való kihúzása. Ha rosszul jár a kártya, csípéssel segít magán. Gyöngéden szorongatta kezében … a „csípésből” kibontakozott pagátot. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): bolhacsípés; csaláncsípés; darázscsípés; méhcsípés; szúnyogcsípés.
