csipke [1]
csipke [1] [e] főnév ..két, ..kéje [e]
1. Finom fonálból kézzel v. gépen készített, áttört szerkezetű, finom, értékes szövedék; hálószerű alapjából sűrűbb szövésű minták emelkednek ki. Horgolt, kötött, varrott, vert csipke; valódi csipke: kézi munkával készült cs.; brüsszeli, halasi csipke; csipkét ® ver. A terítő csipkéből van. A vetés bőven terem: Örvend az úr, – hát még az asszony! | Lessz csipke több is, meg selyem. (Arany János) A kék álom szigetét úgy tépte a szélvész, mintha csipke lett volna. (Ady Endre) || a. jelzői használat(ban) Ilyen anyagból való, készült. Csipke ágyterítő, fejkötő, szemfedő, zsebkendő.
2. Ilyen anyagból készült dísz, betét v. szegény <főleg női ruhán>. A könnye vén csipkék közt hulldogál. (Kosztolányi Dezső)
3. (növénytan) Csipkézett v. csipkés levél szélének egy-egy kiugrása. A repkény, a szőlő levelének csipkéi.
4. Vmely nagyobb tárgy sok apró, éléről, lapjáról kiugró, kidudorodó finom faragványainak sorozata. Gót katedrálisok tornyának kőből faragott csipkéi.
Szóösszetétel(ek): csipkeáru; csipkedísz; csipkefátyol; csipkefodor; csipkefüggöny; csipkegallér; csipkegyár; csipkeharisnya; csipkeipar; csipkekereskedés; csipkekészítés; csipkeruha; csipkeszalag; csipkeszegély; csipkeszövet; csipketerítő.
