csipked
csipked [ë] tárgyas ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë]
1. <Személy ujjaival> többször megcsíp vkit, vmit; csipdes (1). Csipkedi a karját vkinek. Ez a gyerek csipkedi a szomszédait. A gonosz Ármány | Dúl, fúl és ordít, ördöngit [= ördögeit] csipkedi, zúzza, Hogy dühödtebben száguldjanak. (Vörösmarty Mihály) || a. (ritka) <Vmely állat, ill. ugyanazon állatfajta több egyede csőrével, fullánkjával, fogával, csápjával, szívókájával> többször megcsíp vkit, vmit. Csipkedik a bolhák, a szúnyogok.
2. Csipdes (2, 2b, c). Csipkedi az ételt, a kenyeret, a szőlőt. A libák a füvet csipkedik. (Gárdonyi Géza)
3. (átvitt értelemben) <Csípős megjegyzésekkel> ismételten bosszant, ingerel vkit. Barátai folyton csipkedték. Utoljára már ő kezdte dirigálni István grófot. Csipkedte, szurkálta, bosszantotta. (Mikszáth Kálmán) Hell rosszkedvű volt, a bajtársai egész estén át csipkedték. (Herczeg Ferenc)
Igekötős igék: felcsipked; kicsipked; lecsipked; megcsipked; összecsipked; visszacsipked.
csipkedés; csipkedő.
