csiripel
csiripel [ë] ige -t, -jen [ë] (hangutánzó)
1. tárgyatlan <Veréb> éles, magas hangon szaporán szól. Verebek tartottak gyűlést egy nagy körtefán …, igen sokat beszélgettek, csiripeltek. (Krúdy Gyula) [A verebek] Egyre azon csiripelnek, Ennivalót hol is lelnek. (Móricz Zsigmond)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas, gúnyos) <Személy, főleg gyermek> komolyabb tartalom nélkül sokat beszél, csacsog, fecseg. Süldő poéták, bikficek, Ugyan ne csiripeljetek A szerelemről! (Petőfi Sándor) || a. tárgyas (ritka) Így csacsogva mond vmit. Ezek a kis fruskák azt csiripelik, hogy …
Szólás(ok): ld. veréb.
csiripelés; csiripelget; csiripelő.
