cső
cső főnév csövet, csöve (-je) [e, e, e]
1. Belül üres, többnyire henger alakú tárgy, amelynek átmérője a test hosszúságához viszonyítva rendsz. kicsiny; cseppfolyós és gáznemű anyagok áteresztésére, átvezetésére, szállítására, valamint szerkezeti résznek, rúdként is használatos. ® Kipufogó cső; olajvezető, vízvezetéki cső; bedugult v. eldugult a cső; ® kitisztul a cső; csövet fúr, forraszt, hegeszt, húz, nyújt; csöveket rak le, helyez el a földben. Az öntözőkanna csövéről csöpög a víz. Még a fagy előtt lefektetik a jövő évre tervezett csöveket is. (Babits Mihály) || a. Lőfegyvernek ilyen alakú része; ezen távozik a lövedék. A pisztoly, a revolver csöve; cső végére: olyan helyzetbe, hogy lelőhesse; cső végére kapja v. várja a vadat; csőre tölt: úgy helyez lövedéket a fegyverbe, hogy mindjárt lőni lehessen vele; csőre töltött fegyver: lövésre kész f. Lövések fogadták, a csövek tüze villámhoz hasonló világot terjeszte. (Eötvös József) A pisztolyával babrált tünődve S mint kandi gyermek, úgy bámult a csőbe. (Juhász Gyula) Elsütötte a ravaszt … A golyó, minthogy a csövet tudatosan fölfelé irányította, szétroncsolta nyúltagyát. (Kosztolányi Dezső) || b. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Kézi lőfegyver (puska, pisztoly). Jőjjetek meg, kis kedvesek [= énekes madárkák]! | Minden karvalyt csővel lesek, Hogy békében legyetek. (Kisfaludy Sándor) Meg-megdördül csendes alkonyatban, Gyilkos csője a leső vadásznak. (Tompa Mihály)
2. Üres henger a kályha, a tűzhely füstjének a kéménybe való vezetésére; kürtő. Füstöl a cső. Kikormoztam a csövet.
3. Élő szervezetben, élettelen testben levő hosszú, szűk üreg v. ilyen belsejű szerv.
4. (rádiótechnika) Vevő- és adókészülékben alkalmazott, üvegből v. fémből készült, erős légritkítású v. nagy nyomású gázzal töltött hengerszerű alkatrész, amelyben izzításra elektronok mozognak, s amely többnyire feszültségváltozások felerősítésére és váltakozó áram egyenirányítására való; elektroncső, lámpa, rádiócső.
5. A messzelátónak az a csőformájú része, amelyben a lencsék, tükrök vannak elhelyezve. A mikroszkóp csöve. A teleszkóp csövét a holdra irányítja. || a. (irodalmi nyelvben, ritka) Messzelátó. Foltot mi haszna sejt a napban Hideg csövén a tudomány! (Vajda János)
6. A tengeri (kukorica) termése. A cső csuhéja. Egy száron két-három cső is van. A csövek éppen viaszérésben voltak; a kukorica csövet hajt. Csövet tördel. A csövekről lemorzsolják a kukoricát. || a. jelzői használat(ban) <Kukoricából> olyan mennyiségű, amennyi egy termésen rajta van (a csutkával együtt). Megfőzött két cső tejes kukoricát. Szóláshasonlat(ok): feszít, mint két cső tengeri ¬ egy zsákban. A három cső friss, gyenge kukoricát ajándékul szánta. (Nagy Lajos)
7. (tájszó) Bab, borsó hüvelye, paprikának a magot fedő húsos része.
Szólás(ok): (argóban) behúzza a csőbe v. csőbe húz vkit: becsapja, rászedi; bejön a csőbe: sikerül rászedni, beugratni, becsapni; benne van a csőben: bajban van.
Szóösszetétel(ek): 1. csőátmérő; csőbilincs; csőbőség; csőburkolat; csőcsere; csődarab; csődugó; csőelágazás; csőfal; csőfektetés; csőfúró; csőgyár; csőgyártás; csőgyűrű; csőhajlítás; csőkarima; csőkulcs; csőperem; csőrendszer; csőtengely; csőtoldat; csőtörés; csővég; 2. adócső; ágyúcső; alagcső; csatornacső; elektroncső; fénycső; forrasztócső; fúvócső; füstcső; gázcső; górcső; hajszálcső; hallócső; húgycső; kályhacső; katódcső; kémcső; kifolyócső; kígyócső; könyökcső; kukoricacső; látcső; lefolyócső; légcső; neoncső; nyelőcső; nyomócső; öntözőcső; puskacső; szívócső; szócső; talajcső; tápcső; távcső; tengericső; tojócső; tűzcső; vevőcső; vízcső.
