csobog
csobog tárgyatlan ige -ott, -jon (csak 3. személyben) (hangutánzó)
<Víz v. más folyadék folyás v. hullámzás közben> vmihez ütődve v. vmibe hullva folytonosan, több csobbanó hangot ad. Csobog a patak, a csermely vize. Rejtelmesen csobog a kerti tó. (Juhász Gyula) A Duna vize feketén csillogott s halkan csobogott. (Nagy Lajos) || a. Csobog vmi: vmely helyen v. tartályban a mozgásban levő folyadék ilyen hangot ad. Csobog a szökőkút.
Igekötős igék: előcsobog; felcsobog; visszacsobog.
csobogás; csobogtat.
