csőcselék
csőcselék [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Fegyelmezetlen, erkölcsi felelősség nélküli, minden rosszra kapható emberek összeverődött tömege. Zajongó csőcselék. A csőcselék kifosztotta a boltokat. El hölgyeinkkel; e vad csőcselék Isméri a szerájok kéjeit. (Madách Imre) Kik hivattatok vezérül a népnek, Ne maradjatok gyáva csőcseléknek: Úri gazságok jobbágy őreül. (Ady Endre) Esténként a város csőcseléke körülvette a helyiséget, ahová zárva voltunk. (Kuncz Aladár)
2. jelzői használat(ban) Ilyen tömeget alkotó <emberek csoportja>. Magánál jobbakat szolgáivá tesz csőcselék hadad. (Vörösmarty Mihály) Sztambul csőcselék népe gyáva volt. (Jókai Mór)
