csoda
csoda főnév csodát, csodája, (népies) csuda
I.
1. Az eddig ismert természeti törvények alapján meg nem magyarázható, rendkívüli jelenség v. esemény, amelynek előidézője a vallásos hit szerint vmely természetfölötti lény v. erő. Csoda történt; csodákban hisz; csodát ® művel, tesz; csodával határos. Csillag esik, föld reng; jött éve csudáknak! (Arany János) Egy német krónika meséli el a csoda alapjául szolgáló tényt. (Péterfy Jenő) Sok száz évvel ezelőtt … az eljövendőt vártuk, aki csodát mível majd. (Karinthy Frigyes) || a. Vmely mesében v. a kezdetleges népi hiedelemvilágban szereplő olyan jelenség, esemény v. lény, amely, ill. aki a valóságban nem fordulhat elő. A gyerek ámulva hallgatta a mesék csodáit. Azt hitte, hogy csodát lát.
2. A természet v. az emberi tevékenység olyan jelensége, alkotása, amely rendkívüliségével, ritkaságával ámulatba ejt. Az élet, az emberi test, a művészet, a technika csodái; (történettudomány) a világ hét csodája: az ókor hét nevezetes építménye, amely nagyságával, nagyszerűségével bámulatot keltett; a világ ® nyolcadik csodája. Nem győzte bámulni a természet csodáit. Sokáig | bámultam az égbolt gazdag csodáit. (Kosztolányi Dezső) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Torz, rendkívül visszataszító külsejű ember v. állat; szörnyszülött. Nem vagyok én tenger idétlen csodája, Hogy elálljon rajtam utca szeme szája. (Arany János) Az asszony szörnyethalt ijedtében, s a csoda sem élt meg szerencsére. (Jókai Mór)
3. (gyak. bizalmas, túlzó) Olyan meglepő, szinte hihetetlen dolog, esemény, tény, amely ámulatba ejt, csodálkozásra késztet. Csodák csodája: hihetetlenül csodálatos dolog; csoda, hogy … : az ember nem is várta, gondolta volna, hogy …; nem csoda, hogy … (v. ha …): természetes, magától értetődő, hogy … (v. ha …); történnek v. vannak még csodák; csoda, hogy meggyógyult, megmenekült; halljatok csodát; ilyen csodát még nem látott a világ; csodákat mesélnek róla. De csodák csodája! mit látott, mit látott! | Látta Iluskává válni a virágot. (Petőfi Sándor) Mégis mindamellett – mily isten csodája! – Egy zokszót sem ejt ki Toldi Györgyre szája! (Arany János) Én meg vártam, hogy valami csoda történik, hirtelen itt terem millió ukrán, állig fegyverben. (Gelléri Andor Endre)
4. (régies, irodalmi nyelvben) Csodálkozás, bámulat. Mindenki, az egész világ, ország-világ csodájára. (népies) Nem fogy rajta csodám: nem győzök rajta csodálkozni. [Buda] Seregek bomlását szemlélte csodával. (Arany János) Úgy tűzeté ki [a póznát] a kastély tetejébe ország-világ csodájára. (Jókai Mór) || a. Vkinek v. vminek csodájára: vkinek, vminek a megcsodálására. A különös virágnak csodájára járt a falu. Összeszaladnak a csodájára. Olyan táncolást, dalolást vittek végbe …, hogy egész Bodok összeszaladt a csodájára. (Mikszáth Kálmán) Csodájára járt annak a pokolgépnek mind a vár népe. (Gárdonyi Géza)
II. <Enyhén indulatos beszédben, szitkozódásban, elhomályosult jelentéssel.>
1. <Bosszankodás, mérgelődés, bosszús kívánság, felszólítás kifejezésében.> Hogy a csoda egye meg! A csoda vigye el! ® Menj a csodába! ® Vidd a csodába! Más uraságok milyen nagyra vannak vele, hogy a kisasszonyaik franciául tudnak kalatyolni [= karatyolni] (verje meg a csoda!). (Jókai Mór)
2. <Lenézést, lekicsinylést jelentő kifejezésekben.> Hagyd a csodába az egészet! Minden csodát összehordott, összebeszélt.
3. <Ragozatlan kérdő névmással v. kérdő határozószóval a nagyfokú csodálkozás, türelmetlenség kifejezésére v. nyomósításra.> Mi a csoda?: lehetséges ez?, igazán? Mi a csoda lehet ez? Hogy a csodába mondjam meg? Hol a csodában járhat? Mi a csodának mentél oda? Mi a csodát akarhat?
III. jelzői használat(ban) (népies) v. (bizalmas) Csodálatos, kiváló, rendkívüli, meglepő. Csoda ember, idő, látvány, szerencse; valami csoda: kimondhatatlanul, kifejezhetetlenül nagyszerű, pompás. Érez a lány szíve csoda melegséget. (Arany János)
IV. határozói használat(ban) (melléknév v. határozó előtt nyomósítóként) (bizalmas) Csodálatosan, nagyon, rendkívüli módon. Csoda édes, erős, finom; csoda jó dolga van. Ott abban a csoda nagy városban, Rómában, … a főpap … selyempalástot viselt. (Jókai Mór) Az előző napon csoda nehezére esett egy hasáb fát elfűrészelni. (Nagy Lajos)
Szóösszetétel(ek): 1. csodaállat; csodabalzsam; csodafű; csodaír; csodajel; csodajelenség; csodalámpa; csodalény; csodaszülött; csodatükör; csodavilág; 2. világcsoda.
