csodálatos
csodálatos melléknév -an, -abb, (népies) csudálatos
1. <Rendkívülisége, szokatlansága miatt> csodálatra méltó, bámulatot keltő, csodával határos. Csodálatos dolog, esemény, gyógyulás; a csodálatos halfogás ¬; csodálatos módon; csodálatos véletlen folytán; csodálatos, hogy felépült. A mohából puha fekhelyt csinált csodálatos vendége számára. (Jókai Mór) || a. (bizalmas, gyak. kissé rosszalló) Különös, nagyon furcsa. Csodálatos, hogy ezt nem tudod megérteni. Csodálatos alakok kerültek ott össze.
2. A megszokottnál szebb, teljesebb, tökéletesebb s ezért ámulatra, csodálatra késztető; gyönyörű. Csodálatos arc, hely, látvány, műsor, remekmű, táj(kép). Az arca gyönyörű, a teste csodálatos, egészsége tökéletes, életkora tizenkilenc esztendő. (Nagy Lajos) || a. Minden várakozást felülmúlóan, meglepően nagyszerű; kiváló, pompás. Csodálatos ez a bor; csodálatos mérkőzés volt; csodálatosan játszott. Csodálatos időnk van. (Mikszáth Kálmán)
3. (fokozó értelemben) (gyak. túlzó) Rendkívül nagyfokú <tulajdonság>; igen nagy. Csodálatos fürgeség, ügyesség. Két-három esztendő siklott el csudálatos gyorsasággal. (Kaffka Margit) || a. határozói használat(ban) (ritka, túlzó) Igen nagyon. Csodálatos szép. Csodálatos mély átéléssel zongorázik.
csodálatosság.
