csók
csók főnév -ot, -ja
1. Vkinek, vminek – szeretetből, gyöngédségből, tiszteletből, társadalmi szokásból v. a szerelmi vonzalom kifejezéseként – zárt, majd felpattantott ajakkal történő érintése. Anyai, baráti, csattanós, cuppanós, forró, szerelmes csók; ® nyelves csók; ® zamatos csók; csók zsarolása ®; a csók tüzében ®; ® csattan a csók; csókot ad vkinek: megcsókolja; csókot ® dob; csókot ® hint; csókot ® lehel vkire, vmire; csókot ® lop; csókot ® nyom vkire, vmire; csókot ® rabol; csókot ® szór; csókot vált; csókot ® vet; (átvitt értelemben) (sok, számtalan) csókot küld: <levélben a legbizalmasabb üdvözlésként>; csókkal búcsúzik; vkinek arcát csókkal borítja el (® elborít); vkinek az ajakát v. száját csókkal zárja le (® lezár); ® megfojtja a csókjával v. csókjaival; csókkal illeti ruhája szegélyét. Kínok égtek a szülőkebelben, Hogy bucsúmnak csókját rá leheltem. (Petőfi Sándor) Ha szájam csókra csucsorítom, Ha csók-vágy nélkül is csókot esdek, | Heléna, … akkor is téged kereslek. (Ady Endre) A régi templomot estenden megkerülték, hogy a félhomályban … egy-két csöndes és hosszú csókot váltsanak. (Krúdy Gyula)
2. (költői) Testi egyesülés, ölelés (2), szeretkezés. Dalol, dalol hangtalan Lóri, Termi a pénzt bőven a csókja. (Ady Endre)
3. (cukrászat) Tojásfehérjével készített apró, kerek, édes sütemény. Mézes, mogyorós csók. || a. (cukrászat) Habcsók.
Szóösszetétel(ek): 1. csókszomjas; csóktolvaj; csókvágy; 2. békecsók; búcsúcsók; habcsók; júdáscsók; kézcsók; nyelvcsók.
csóktalan.
