csókol
csókol ige -t, -jon
1. tárgyas <Vkit, vmit> rendsz. a túláradó érzelem hatására egyszer v. egymás után többször csókkal illet. Arcon, homlokon, szájon csókol vkit; csókolja vkinek a haját, a kezét, a szemét; kezet csókol vkinek: <tisztelete v. hálája jeléül>; homlokon csókolta a ® múzsa; csókolja a szülő a gyermekét, gyermek a szüleit, testvéreit, kedves bábuit, szerelmes a kedvesét, a kedves holmiját, a tőle kapott virágot, levelet. Nem csókolom – nem is csókolhatom azon kezet, mely útat nyithatott | lelkem kirablására. (Katona József) Még egyszer fogom más csókjainál Szemeimet lezárni: Majd ha ő is így csókol valakit, Csukott szemekkel, Mert engem nem bírt már tovább várni. (Ady Endre) [Apám] az arcát … nem engedte csókolni, a száját talán kétszer-háromszor csókoltam meg életemben. (Móricz Zsigmond) || a. (tárgy nélkül) Gyöngéden, hévvel, szenvedélyesen, tüzesen csókol. || b. Kezét csókolom: köszöntés <eredetileg a nemesi, majd a polgári osztály társadalmi érintkezésében haszn. üdvözlő formula nők köszöntésére v. jóval fiatalabb nők részéről; főleg a szülőket üdvözlik így gyermekeik és általában gyermekek az idősebb felnőtteket, férfiakat is>. || c. Csókollak: <főleg nők mondják:> hálás vagyok; köszönöm. || d. tárgyas (Szeretettel) csókol(ja): <levélzáró formula>.
2. tárgyas (költői) Csókjával vmilyen állapotba juttat vkit. Álomba, halálra csókol. Csókolj, Lédám, semmivé csókolj. (Ady Endre)
3. tárgyas (irodalmi nyelvben) Gyöngéden érint. Csókolja arcunkat a szellő, testünket a folyó, a tenger habja, hulláma. Messze a kerek láthatáron, hol az ég a vizeket csókolja, nem látszott egy fekete pont. (Jókai Mór)
4. tárgyatlan és tárgyas (költői, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Szeretkezik, szerelemben egyesül vkivel. Mindig csókoljon, egyformán szeressen: Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben. (Ady Endre) Aki majd főz is, csókol is, | kerül majd egyszer asszony is. (József Attila)
Igekötős igék: felcsókol; lecsókol; megcsókol; összecsókol; rácsókol; visszacsókol.
csókolás; csókoló; csókoltat.
