csokor
csokor főnév csokrot, csokra
1. Szárukkal együtt leszakított v. lemetszett virágoknak egybefogott v. összegyűjtött csomója; bokréta. Fehér, illatos, mezei csokor; menyasszonyi csokor; csokorba köti, szedi a virágokat; csokrot köt, szed. Hatalmas csokrot kapott születésnapjára. Gyönyörű csokorral köszöntötték a híres művészt. Az asztalomon paraszti csokor, Bazsalikom, viola, szarkaláb. (Tóth Árpád)
2. (átvitt értelemben, finomkodó) Rövidebb irodalmi v. zenei alkotásoknak kisebb, egybeválogatott gyűjteménye. Egy csokorra való nótát gyűjtött össze. Verseiből bemutatott egy csokrot.
3. jelzői használat(ban) Annyi, amennyi egy csokorra (1, 2) valót kitesz; egy összeválogatott csomónyi. Egy csokor ibolya, rózsa; egy csokor dal.
4. <Zsinóron, szalagon, nyakkendőn> egy v. rendsz. két hurokra kötött, könnyen kioldható csomó. A nyakkendő csokra. Cipőfűzőjének csokra kibomlott. Csokorra köti a zsinórt. Mindig tarka selyem nyakkendője volt, egészen lazán kötve, de sohasem csokorra. (Móricz Zsigmond) || a. <Ruhán, cipőn stb.> ilyen alakú díszítés. Fehér csokrot varrt ruhájára.
Szóösszetétel(ek): szalagcsokor; virágcsokor.
csokrocska; csokrú; csokroz.
