csomó
csomó főnév -t, -ja
1. <Fonálon, zsinóron, kötélen> hurkolás által keletkezett vastagabb rész; bog, göb. Csomót köt a cérna végére; csomót köt a ® zsebkendőjére; csomót köt a fonálon; kibogozza, kibontja, kioldja a csomót; ® megoldja a csomót; (átvitt értelemben, tréfás) csomót köt a nyelvére: vigyáz a nyelvére; meggondolja, hogy mit mond. Ne kiabáljon itt! Kössön csomót a nyelvére! (Eötvös Károly) || a. (átvitt értelemben, választékos) Gordiuszi csomó: megoldhatatlannak, kibogozhatatlannak látszó, de erélyes, határozott lépéssel mégis megoldható bonyolult ügy, eset, probléma. Elvágja, megoldja, kettévágja a gordiuszi csomót.
2. <Növény törzsén, szárán> kidudorodás, ahonnan ág indul ki v. levél ered. || a. Görcs (1a) <a fában>. Az asztalos gyaluja megakadt a csomóban. A csomó kiesett a deszkából.
3. <Az élő szervezet szöveteiben> kóros elváltozás következtében keletkezett, kitapintható, megkeményedett rész. Csomók vannak a tehén nyakán. A feje búbján vénségére két kemény csomó támadt. (Petelei István) || a. (kertészet) Fán keletkező daganat, amelyet élettani zavar v. vmely kártevő okoz.
4. Folyékony v. pépszerű anyagnak összeállott része. Csomó van a mártásban, a rántásban, a tejben. || a. <Gyúrt anyagban> feldolgozatlanul maradt, összeállott rész. Csomók vannak a kenyérben, a tésztában.
5. Összerakott, összefogott, összemarkolt v. vmi módon összeverődött tárgyaknak összessége, tömege; halmaz, halom. ® Egy [1] csomóban; csomóba rakja a könyveket; csomókban hull a haja; csomóstul tépi a füvet; a cukorból kimarkol egy csomót. Zörögve indul meg a … kocsi, egyik a másika után … Már Eszéki Ferkó elhagyott egy egész csomót. (Tömörkény István) Csomókban hull a hajaszála | s nem veszi észre maga se. (József Attila) || a. <Azonos anyagú darabokból v. egynemű tárgyakból> akkora tömeg, olyan mennyiség, amennyit vmilyen céllal együvé szoktak rakni, kötni v. fűzni, ill. amennyit bizonyos alkalommal együvé raktak, összekötöttek v. összefűztek. Az ölfát csomókba rakják. Csomókba kötözi a karalábét. Hogy a petrezselyem csomója? || b. jelzői használat(ban) Annyi, amennyit azonos anyagú darabokból, ill. egynemű tárgyakból együvé raktak, összekötöttek v. összefűztek. Egy csomó hagyma; két csomó karalábé; öt csomó petrezselyem. A gazda lapulva ül a kocsiban egy csomó szénán. (Tömörkény István) || c. jelzői használat(ban) Olyan sok <tárgy, személy>, hogy mindjárt nagy száma v. tömege ötlik szemünkbe; jókora mennyiségű. Egy csomó könyv, papír, pénz, szeg; egy csomó gyerek, ember. Egy csomó asszony álldogált ott. Kivett a zsebéből egy csomó kacatot. Nagy csomó dárdát látok mozogni az úton felfelé. (Jókai Mór) A tiszt elém tett egy csomó beírott papirost. (Gárdonyi Géza) Egy csomó bankót vett elő a tárcájából. (Krúdy Gyula) || d. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, bizalmas) Nagyon sok v. elég(gé) sok. Egy csomó vére elfolyt. Egy csomó adósságot csinált. Egy csomó kérdésben ellentét van köztünk. Egy csomó hitelező … káromkodott. (Mikszáth Kálmán)
6. (tájszó) Gabonakévékből rakott kereszt.
7. (irodalomtudomány, régies) A cselekmény szálainak összebonyolódása; bonyodalom. A drámai cselekmény csomója. A csomó … [a regényben] betű szerinti értelemben megvan. (Arany János) Euripidész hatását mutatja a darabban az a mód, amint Szophoklész a csomót megoldja. (Péterfy Jenő)
8. (fizika, mértan, műszaki nyelv) Vonalak v. képzelt vonalak találkozásának helye, pontok sűrűsödési helye.
9. (hajózás) <Tengeri hajózásban> a sebesség mértékegysége: óránként 1852 m. || a. jelzői használat(ban) Ilyen mértékegységben kifejezett <sebesség>. A hajó harminc csomó sebességgel halad.
Szólás(ok): ld. káka.
Szóösszetétel(ek): 1. csomóképződés; csomókötés; 2. ércsomó; iratcsomó; izomcsomó; kulcscsomó; lisztcsomó; nyirokcsomó; szőrcsomó; visszércsomó.
csomótlan.
