csömör
csömör főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
1. <Bő étkezéstől v. nagyon zsíros, ill. kelletlenül fogyasztott ételtől> a gyomorban támadt, hányásra ingerlő (esetleg hosszú ideig megmaradó v. adott esetben feltámadó) undorérzet. A sertéspörkölttől csömöre van. Csömört kapott a hideg ételtől. Ha csak rágondol is, már csömört érez. || a. (népies) Az elfogyasztott ételnek tulajdonított hányinger, hasfájás, hascsikarás. Tán csömör – főfájás – vagy épen a hideg Kezdi háborgatni mostan kegyelmedet? (Arany János) || b. A szertelen evést-ivást, dorbézolást követő, fáradtsággal, kimerültséggel, kellemetlen utóérzésekkel v. undorral vegyes rossz testi közérzet v. lelki hangulat. Éjfél után vmi csömör vett rajta erőt. Még másnap este is érezte a csömört. A ház lakói a tegnapi mulatság csömörétől álmatlanul, fázékonyan bújtak össze. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, választékos) Vmivel való huzamos és igen gyakori foglalkozás, érintkezés, kapcsolat miatt keletkezett, undorral vegyes unalom, unottság érzése. Már csömöre van a detektívregénytől, az írógépeléstől. Annyit látta már ezt a szobrot, hogy csömöre van tőle. A színész csömört kapott szerepétől, annyiszor játszotta. || a. (választékos, rosszalló) <Erkölcsi v. esztétikai okokból támadt, ill. érzett> undor. Erkölcsi, lelki csömör; csömör lepi meg láttára; az embert csömör fogja el, ha ilyen szemetet olvas. [Toldi] Szíve … Teli sok önváddal, nagy lelki csömörrel. (Arany János) Van csömöröm, nagy irtózásom S egy beteg, fonnyadt derekam. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): borcsömör.
