csúcs
csúcs főnév -ot, -a
1. Vminek elvékonyodó, kúpos, hegyes vége. A sisak, a süveg csúcsa. Sisakellenzője le vagyon bocsátva, Csúcsáról fejér toll libeg-lobog hátra. (Arany János) || a. (villamosság) Elektromos töltésű vezetőnek a vége, görbült része, éle, sarka, ahol a kisülés történik. Pozitív v. negatív csúcs; a csúcs elektromos tere; a csúcs frekvenciája. Az elektromos szél a csúcsból indul ki.
2. <Hegyen, fán, építményen> elvékonyodó, hegyesen, kúposan végződő legmagasabb rész. A fa csúcsa; a torony csúcsa. A hegy csúcsán még hó van. Feljutottak a csúcsra. Megmászták a csúcsot. Mint a Montblanc csúcsán a jég, Minek nem árt se nap, se szél, Csöndes szivem, többé nem ég. (Vajda János) A csupasz fák csúcsa mint tűk hegye … (Babits Mihály) || a. (rendsz. földrajzi nevek utótagjaként) Hegycsúcs. Lomnici csúcs.
3. (mértan) Egyenesekkel határolt síkidom oldalainak, ill. vmely test éleinek találkozási v. metszéspontja. A háromszög, a kocka, a négyzet csúcsa. || a. (átvitt értelemben) Egy daru, ék csúcsán, a falka vezére. (Arany János)
4. (átvitt értelemben) Csúcspont, tetőpont. Karrierjének, lelkesedésének, sikereinek csúcsa. Tökélye … mint versenyre hívó Állt a jelenkor csúcsán egyedül. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
5. (sport) <Távolsággal, idővel v. súllyal mérhető teljesítményben> versenyen, szabályszerű feltételek és körülmények között elért legjobb, legnagyobb eredmény; csúcseredmény, rekord. Ifjúsági, kerületi, olimpiai, országos csúcs; beállítja, megdönti a csúcsot; ® megjavítja a csúcsot; csúcsot fut, ugrik; csúcsot ® úszik. || a. Tág. ért. minden eddigit felülmúló számbeli, mennyiségbeli, időbeli eredmény. A mérkőzésen százezer ember jelent meg, ez új csúcs.
Szóösszetétel(ek): 1. csúcsboltozat; csúcsfogyasztás; csúcsfedél; csúcshajtás; csúcshegy; csúcslevél; csúcsminiszter; csúcsnyilvántartás; csúcspozíció; csúcssebesség; csúcstermelés; csúcsüzem; csúcsvitorla; 2. hegycsúcs; széncsúcs; szívcsúcs; tüdőcsúcs; világcsúcs.
