csuka
csuka főnév csukát, csukája
1. Lapos testű, kacsacsőrre emlékeztető fejű, két méterre is megnövő, ízletes húsú, falánk, ragadozó, édesvízi hal (Esox lucius). Kis, nagy csuka; csukát fogott. Szóláshasonlat(ok): hallgat, mint a csuka: nem beszél, lapít (mert nem akarja magát elárulni, v. mert nem tud felelni). A folyó rablója, a falánk csuka, … vad hajszával kutatja a hináros mélységet. (Bársony István) A csuka mindig annyi esztendős, ahány kilót eleven állapotban nyom. (Krúdy Gyula) || a. Ennek húsa mint emberi táplálék, ill. mint kész étel. Füstölt, tormás csuka; csukát rendeltek vacsorára. A vacsorát tormás csukán kezdték, rántott süllővel, harcsával és kecsegével folytatták. (Gárdonyi Géza) A trafikos … a csukát szerette, pedig ez nem mondható el minden halfogyasztó vendégről. (Krúdy Gyula)
2. (állattan) Tengeri csuka: a tőkehalfélék családjába tartozó, falánk, ragadozó természetű hal (Merlucius).
3. (bőripar) A hátról és a nyakról lenyúzott, kikészített, állati bőr mint szállítási egység. Egész, fél csuka.
4. (argóban) Cipő.
Szóösszetétel(ek): csukaorr; csukaszáj.
csukás melléknév; csukázik.
