dagaszt
dagaszt ige -ott, dagasszon; -ani v. (ritk.) -ni
1. tárgyas <A nyers tésztát> folyamatosan kézzel v. géppel erősen összedolgozza, hogy egyenletesebb legyen, és hogy könnyebben megkeljen. Kalácsot, kenyeret dagaszt: a kalácsnak, kenyérnek való tésztát dagasztja. Édes anyádasszony ezt neked küldötte, Maga dagasztotta, maga is sütötte. (Arany János) Simogat s markol s úgy dolgozik, ahogy a kalácstésztát nyúlósra, foszlósra dagasztja az asszonyi kéz. (Móricz Zsigmond) || a. (tárgy nélkül) Az asszony éppen dagasztott, amikor a szobába léptem. Nincsen otthon, Csak az asszony, Hogy megfőzzön, Vagy dagasszon. (Arany János) Lisztet kell készíteni és kovászt tenni, éleszteni, dagasztani, fűteni, szakasztani. (Eötvös Károly)
2. tárgyas és (ritka) tárgyatlan <Ember, ló szemcsés v. híg anyagban> üggyel-bajjal, belesüppedve, néha cuppogva jár. Dagasztja a sarat v. dagaszt a sárban. A ló csülkig dagasztja a homokot. (Jókai Mór) A paripa csülökig dagaszt a süppedékben. (Jókai Mór)
3. tárgyatlan (népies) Dagaszt a macska: <jó testi érzése jeleként> két első lába fejét kissé meg-meghajlítva nyomkodja azt a helyet, ahol ül, és rendsz. dorombol is.
4. tárgyas Vmi dagaszt vmit: okozza, előidézi, hogy vmi dagadjon. Szél dagasztja a szélzsákot. Az ár folyóvá dagasztotta a patakot. Kedvező szél dagasztá vitorlánkat. (Jókai Mór) Hallom a szél zizegését …, mely egykor atyám sátorpalotájának ponyváját dagasztotta. (Herczeg Ferenc) || a. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) <Állandósult szókapcsolatokban: vmely kellemes érzés v. indulat> vmire úgy hat, hogy az dagad (8). Öröm dagasztja keblét; boldogság dagasztja szívét. A diadal öntudata dagassza minden harcos szívét. (Arany János) Regényes kalandok közt szerezni hírt, dicsőséget, ez dagasztá az ő keblét. (Jókai Mór)
Igekötős igék: bedagaszt; beledagaszt; kidagaszt; megdagaszt; összedagaszt.
dagasztat; dagasztatlan; dagasztható; dagasztott.
