disznó
disznó főnév -t, -ja v. (főleg népies) disznaja
1. Páros ujjú, nem kérődző emlősállat, amelyet húsáért és zsírjáért tartanak, ill. tenyésztenek; sertés. Hízó, hízott, kövér, sovány disznó; ® makkos disznó; ® varacskos disznó; a disznó nyúlja ¬; a disznó fehérje ¬; a disznó röfög, túr; búg, görög a disznó; disznót hizlal, tart, tenyészt; disznót hajt a vásárra; disznót makkoltat, őriz; disznót ® meggyűrűz; disznót öl, vág; disznót ® perzsel; disznóval kereskedik. Szóláshasonlat(ok): (népies) hallgat, mint (a) süket disznó a búzában: érzi, hogy ludas vmiben, s ezért nagyon csendben van, lapít; kövér, mint a disznó: <ember> visszataszító módon k.; úgy nekiesik vminek, mint éhes disznó a makknak: mohón hozzálát vmihez, főleg étel v. ital elfogyasztásához. Disznók hevernek meleg sárba túrva. (Juhász Gyula) A … disznók … röfögve loholnak, Himbálódzik, hasukra verődik a nőstények emlője, a hízókon reng a háj. (Nagy Lajos) || a. (ritka) Disznóhús. Vett két kiló disznót.
2. (vadászat) Vaddisznó. Disznóra vadászik; disznót lőtt.
3. (játék) <A magyar kártyában> a legnagyobb értékű, a legerősebb lap; ász. Makk, piros, tök, zöld disznó; disznót emelt, húzott, hívott.
4. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) <Írás közben> a papírra ejtett tintafolt; poca, malac. Disznót ejtett a finom levélpapírra. Micsoda disznó az a papiroson, mi? (Vas Gereben)
5. (átvitt értelemben, rosszalló, gúnyos) <Kellemetlen, ellenszenves külső v. belső tulajdonságaival> visszatetszést, undort keltő ember. De nagy disznó vagy! Részeg disznó: a) undorító módon berúgott ember; b) iszákos, részegeskedő ember. Részeg disznó! Nem szégyelli magát, annyit ivott, hogy a lábán sem tud állni! (Kuncz Aladár) Vén disznó! Megint részegeskedtünk az éjszaka? (Krúdy Gyula) Nemcsak disznó, hanem gazember is. (Gelléri Andor Endre)
6. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, durva) A testi v. erkölcsi tisztasággal nem törődő, rendetlen, illetlen, piszkos <személy>. Disznó alak, ember, kölyök, pasas. || a. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben) Trágár, sikamlós. Disznó vicceket mond.
7. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, bizalmas) <Nyomósító, fokozó jelzőként:> nagyon nagy, igen nagy. Disznó meleg; disznó szerencséje ¬ van. Disznó forró idő! (Petőfi Sándor)
Szóláshasonlat(ok): részeg, mint a disznó: undorítóan r. Szólás(ok): disznója v. disznaja van: nagyon szerencsés; (régies) disznók elé szórja a gyöngyöt: méltatlanokra pazarol (szellemi) értékeket; (durva) nem őriztünk együtt disznót: a) hogy mersz engem letegezni?; b) semmi jogod ahhoz, hogy bizalmaskodj velem. Közmondás(ok): Éhes disznó makkal álmodik: mindenkit az foglalkoztat leginkább, amire vágyik.
Szóösszetétel(ek): 1. disznóagyar; disznóaprólék; disznóbél; disznócomb; disznócsorda; disznócsülök; disznófalka; disznófarok; disznófejű; disznófertő; disznófog; disznófő; disznófül; disznógyomor; disznóháj; disznóhajcsár; disznóhizlalda; disznókereskedő; disznóköröm; disznómódra; disznónyáj; disznónyelv; disznóoldalas; disznóorr; disznóorja; disznópásztor; disznópecsenye; disznópiac; disznóperzselés; disznópörkölés; disznóröfögés; disznóserte; disznószáj; disznószar; disznószív; disznószőr; disznótartás; disznótenyésztés; disznótúrás; disznótüdő; disznóvágás; disznóvályú; disznóvásár; disznóvér; 2. anyadisznó; sündisznó; tüskésdisznó; vaddisznó.
disznós.
